- Zenetár
I. Alapismeretek, ajánlott olvasmányok
II. Az óvodától az egyetemig, a meséktől a regényekig
III. A történelemtől a képzőművészetig
BARI KÁROLY
Azt hiszitek
Azt hiszitek, hogy csak én
ácsorgok fényért és szeretetért
a város kapuja előtt,
én korbácsolom a ziháló szél
hátát átkaimmal és üvöltöm az égig
kivetettségem siralmait:
tizenhat évem nem elég
arra, hogy befogadjatok,
nem elég arra, hogy fejemről letépjétek
a megaláztatás pókhálóit?
Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy
bizalmatok rézkrajcárjaival
megajándékozzatok!
BALOGH ATTILA
Vádirat
Az asszonyok arcába égetett fájdalmak
is tanúsíthatják, hogy van még nyomor
és szegénység Magyarországon, mert
láttam a cigánygyerekeket koszosan és
bután.
Beperelem a huszadik századot!
Hallottam szegénységbe menekülő
hegedűt sírni a sors fülébe, láttam
tizennyolc éven felüli életet hatévesen, itt
és most.
Koronatanúm a történelem.
Gyertek,megmutatom nektek Magyarországot:
hazámat azt a földet, amelyet
százezerszer megaláztak, megmutatom nektek a
megrozsdállt fák tetején gunnyaszkodó
vénembereket, a műemlékké álcázott putrikat.
A havonta pusztító betegségek elől
bújdosó emberek itt élnek, ez is Magyarország.
Beperelem minden kínjukat, és szegénységüket,
az átkok igazságát, a koldusok örömeit.
Hova meneküljek?
Nem rejtőzhetem beteg hátad mögé,
megtörte páncéljait az idő – nagy csata volt -,
púpos lettél.
Beperelem a huszadik századot, mert
sír az anyám.
RÁCZ LAJOS
Kettőség
újra itt vagyok
szólni akarok
beszélni beszélni
arról amit
elhallgattatok
immáron lejárt
önkéntes száműzetésem
számkivetettségem
rongyait letettem
itt állok mezítelenül előttetek
rámvarrasodott
álmok
ostorcsapásaival a hátamon
hazám
magyar vagyok és cigány
melyiket válasszam ha
eljön értem a halál
KOVÁCS JÓZSEF HONTALAN
Az év ötvenegyedik napja
Lebegve ötszáz éve,
nélküled s veled élek:
ország, országom.
Nincsen hová menjek,
és nincs kire emelni
átdöfött tekintetem.
Majd emlékezet-
kihagyásos földedben
fog rohadni csontom,
mint mind az ötszázezernek,
alul kell hevernem:
tilos másnak lennem.
Esendő lényem nélkül,
gyönyörű csúf orcád
hiába romol vagy szépül:
ha szégyenében
a leomló ég is
belekékül.
LAKATOS MENYHÉRT
Hajamba izzó zsarátot tűzök
Rozsdás gondok hajlanak
vállaim fölé, kitépik keblemből a tegnap
jámbor vágyait.
Mert márványba fagyott sorsunk,
reszket a világ tenyerén,
hüllők őrzik elavult kincseit.
Hajamba izzó zsarátot tűzök,
hószínű szalagom elviszi a szél
az éjszakák véres bokrétáját
összekötni.
Bőszült szelek hátán űzök borzos
cigány vágyakat,
szikrát csiholok villám szavakkal,
elrohadt századok égő csontmáglyája felett
lobogtatom tarka kendőmet,
s letépem világunk
elnyűtt mankójáról cifra szoknyám,
hogy ércnyelvű dobjaink ritmus zenéje
ne nyaldossa kőbocskorát
a megaláztatásnak.
OSZTOJKÁN BÉLA
Mint a pelikánok
Mikor már nem ad sem a tenger
sem a föld sem az őserdő mélye
elég eledelt, majd úgy halunk mi meg
mint a pelikánok a nagy éhínség idején,
úgy halunk mi meg, hogy végső akarásunk
utolsó szomorúságaként saját begyünket
tépjük majd fel, repedtszájú bajtársaink
csillapíthatatlan éhségére, úgy halunk
mi meg, hogy apró darabokban lassanként
etetjük fel önmagunkat, mint a pelikánok
kikre rádermedt a dzsungel, s csak az marad
miutánunk, amit akkor nagy fájdalmunkban,
mint a pelikánok a tuhadt fülű éjszakába,
nagyon gyönyörűen, halálunkban eldalolunk.